Norbert Török

Kopogott, zörgött, Tak-tak Tak-tak köhögés, és meg sem hallom, nem új itt a vagonon. Csak fekszem... Tak-tak Tak-tak túlélem, ha vége lesz majd a napnak. Banán íze, egy havas utcasarkon; Beleharapok! Én meg sem hámozom, kenyér, amely nem töri véresre a szám belsejét; Én balga, csak álmodozom. Csak még egy napot, csak egy reggelt, meg egy estét, esküszöm, több imát mondok majd, és nem bosszantalak! Tak-tak... Tak-tak... Aztán éles keréksivolás szétszakítja a fülem! Zúdulunk előre, mint forgószélben összetört tömeg! Szaladnak; puska ropog! Édes Istenem, nem élem túl ezt a napot! Ajtó nyílik! Behunyom a szemem. – Вас освободила Советская армия! Mit mondanak? Milyen szépen nyerítenek a lovak.